2013. december 21., szombat

Anya egy komplex nőszemély

Levit nem lepte meg, hogy hallgatóztam. Azt mondta, ismer, úgyhogy kár is tagadnom. Persze nem mondott semmit azokról a részletekről, amiket nem hallottam, hiába faggattam. Persze idegesít, hogy titkolózik, főleg úgy, hogy az anyámról és rólam van szó, de... valahol imponál, hogy ilyen megbízható.
Most filmezünk a laptopján (az X-men irtó vicces tud lenni, ha... tudjátok, ha villámok jönnek az ember fejéből... "Tudod, mi történik egy varanggyal, ha belecsap a villám? Ugyan az, mint minden mással" XD), szóval mobilról írom ezt a bejegyzést. Hozzá kell szoknom.
Levivel azon filozofálunk éppen, hogy el kéne-e mondanom anyának a villámokat. Én természetesen a nemre szavaztam, de Levinek voltak érdekes gondolatai.
Kezdem például érteni, hogy anya mennyire félt engem. Úgy értem, hajnalban beállítani egy főorvos lakására balhézni, hát ehhez vagy nagyon őrültnek kell lenni, vagy nagyon elkeseredettnek. És ja, ha jobban belegondolok, elég furán viselkedek egy külső szemlélőnek... talán mégis lenne értelme mesélni neki a dolgaimról. Nem tudom, hogy fogadná, de legalább nem kéne attól rettegnie, hogy belehalok valami betegségbe... Helyette retteghetne attól, hogy a villámokkal túlfeszítem az idegeimet, és az agyam úgy fog kifolyni a fülemen, mint a mikrózott kocsonya. Pfúj!
Persze tuti, hogy Bárdos Andorról nem beszélnék neki, meg persze Raboczkynéről sem, de legalább valamit... nem akarok egyedül lenni. Vagy elijeszteném? Bolondnak tartana? Vagy közveszélyes őrültnek? Ú, annyi könyvben olvastam ilyen esetekről, és tudjátok, hányban lett jó vége? Egyben sem.
Hiányzik az anyukám, nem akarom, hogy féljen tőlem, így viszont az őrületig aggódja magát miattam. F'ckn' ördögi kör ez :/
Arra jutottunk, hogy majd Szilveszter után újra átgondoljuk, majd ha kicsit nyugodtabb leszek, mert most a sok filózástól füstölögni kezdett a laptop.
Gyorsan abbahagytam a gondolkozást, így nem lett semmi baja, szóval most folytatjuk a filmet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése