Mivel a
góckutatás nem mutatott ki semmit, ma visszamentem a háziorvosomhoz, hogy
együtt folytassuk a tippelgetést.
– Nincsenek
újabb tüneteid?
– Néha
szédülök – feleltem. – De az csak az új diéta miatt van.
Átnyújtottam
neki az étrend leírását, reménykedve, hogy élből eltilt tőle, de ő csak némi
homlokráncolt hümmögés után óvatosan megszólalt:
– Nem
gondolom, hogy hatni fog, de ha nem árt, érdemes megpróbálni. – Diplomatikus
válasz volt, az biztos. – És tényleg nem érzel mást?
– Mi másra
tetszik gondolni?
– Például
dübörgő hang vagy fényvillanások, látszólag minden ok nélkül. Hallucinációk.
– Hogy… mi?
– Szédülés,
hányinger, hirtelen szomjúság, ájulások? Ilyesmik sem voltak?
– Nem, semmi
hasonló.
– Azért nem
lehetünk elég óvatosak, adok egy beutalót az onkológiára. És ha bármi olyasmit
észlelsz, amit mondtam, azonnal szólj. Hívj fel, akár éjjel is… jó?
Bólintottam,
de nem tudtam, mire fel ez a nagy felhajtás. Mindenesetre két beutalóval lettem
gazdagabb, az egyik az onkológiára szól, a másik az endokrinológiára. Bármit is
jelentsenek ezek a nevek.
De most nem
írok tovább, mert tényleg nagyon fáj a fejem. Valószínű az étrendtől van.
Kóstoltatok már sótlan brokkolit? Nem csodálkoznék, ha attól lenne, attól
bárkinek megfájdulna bármije. Mármint a feje. Az. Ja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése