Álom

Nagyon különöset álmodtam a természetgyógyász utáni második éjjel. Valószínűleg az lehetett az oka, hogy Dia, egy iskolatársam áthívott magához az este, és megittunk egy-egy sört (amit persze az étrend szerint tilos lett volna, úgyhogy ha látjátok anyukámat, ne mondjátok el neki), ami eléggé megcsapta a kis fejem - könnyebben megviseli az embert az alkohol, ha csak zöldséget eszik. Ráadásul a fogamra még mindig fájdalomcsillapítót kellett szednem, mert azért két öltés nem piskóta.

Tehát, álmomban az iskolában voltam, és Diával sétáltunk az osztályterem felé, amikor meghallottam három csajt, hogy rólam beszélgetnek.
- Úristen, hogy lehet ilyen hajjal kimenni az utcára? - mondta az egyik, azt hiszem, Sárának hívták.
- Bizony, fúj...
Feléjük fordultam. Dia rángatott, hogy menjünk tovább, de nem voltam hajlandó. Egyenesen a csajok sminktől ráncos képébe bámultam, és azt mondtam:
- Inkább ne legyen hajam, mint hogy olyan fejem legyen, mint nektek!
Az egyikük nevetett, de a másik kettő nekünk rontott. Gyomorszájon rúgtam azt, amelyik Diára támadt, és barátnőmet vonszolva magam után szaladni kezdtem Sára elől.
Dia eltűnt mellőlem, én pedig az iskola alagsoráig menekültem, ahol eltévedtem. Besurrantam egy szobába, ahol nem voltak ablakok, villanyt pedig nem mertem kapcsolni, mert nem akartam, hogy Sára megtaláljon. Szinte fájt a sötétség.
Hamarosan mégis nyílt az ajtó, és megláttam Sára macskaszerű sziluettjét, de nem mozdultam. Megtalál a sötétben - oké, és aztán? Elgyepál? Mi a legrosszabb, ami történhet?
A lány azonnal megtalált, ujjai a vállamra fonódtak, de nem tiltakoztam - aztán olyan kegyetlen nyiszorgást hallottam a hátam mögül, amit csak olló adhatott ki magából. A tarkóm izmai érezhetően lazábbak lettek, ahogy megszabadultak a súlytól, a vállamat és a nyakamat sem melegítette már kevéske megmaradt hajam...
Sára levágta a hajamat.
ROSSZ ötlet, kislány...
Nem gondolkodtam. Kitéptem magam a karjai közül, kicsavartam a kezéből az ollót, és a sötétbe, vaktában arrafelé szúrtam, amerre a lányt sejtettem.
Valami forró csurgott az ollót tartó kezemre, fojtott bugyborékolást hallottam, az olló remegett. Ijedtemben elengedtem, amit egy súlyos test tompa puffanása követett.
Egy pillanatig csak álltam a sötétben, és rácsodálkoztam, milyen forró is az emberi vér.
- Erre, tanárnő - hallottam Dia hangját az ajtón túlról. Valahol a folyosón fény gyúlt, és a halvány derengésben elém tárult a szoba... és a vér. A rengeteg vér.
Sára a padlón hevert a lábam előtt, egy hatalmas vértócsa közepén, a lenyesett tincseim úgy sodródtak a vörös trutyiban, mint apró vitorláshajók. Blúzán már egyáltalán nem látszott, hogy valaha fehér volt, az olló mindkét hegyével a torkába fúródott, a rengeteg vérből ítélve egyenesen az ütőerekbe.
- Esküszöm, tanárnő, hogy nem mi kezdtük, és Sára... láttam, hogy volt nála egy olló!
Meg fogják látni, mit tettem - futott át az agyamon. - Megöltem, és nemsokára mindenki meg fogja tudni... börtönbe fognak zárni, nem fejezhetem be a gimnáziumot, soha nem mehetek egyetemre, soha nem lehetek tanár, nem lehetek az, aki akarok, és még a hajam is oda! Minden elveszett, minden!
Kihúztam az ollót Sára torkából, és lekuporodtam a fal mellé, a vérbe. Nagy levegőt vettem, és a jobb kezembe véve az ollót mélyen felszántottam a bal csuklóm, de nem keresztben, hanem hosszában, fölfelé. Át akartam venni az ollót a bal kezembe, hogy soha, soha senki... hogy ne kelljen látnom Dia ijedt arcát, vagy a tanárnőt, ahogy sikít, de annyira fájt az első seb, hogy nem tudtam megfogni az ollót.
"Pengét kéne hordanom magamnál - merült fel bennem a gondolat. - Hátha legközelebb jól fog jönni"
MIFÉLE LEGKÖZELEBB?!

Zokogva ébredtem, alvás közben a csuklómat markoltam, mintha el akarnám állítani a nem létező vérzést. Fel akartam kapcsolni a villanyt, hogy biztos lehessek benne, hogy... tudjátok, hogy ép vagyok, meg minden, de a villanykörte csak egyet villant, és egy fojtott pukkanás kíséretében megadta magát az öröklétnek
Úgyhogy sötétben botorkáltam el a fürdőszobáig, ahol szerencsére már nem sztrájkoltak a villanyok, a látványtól azonban majdnem felsikítottam.
A hálóingem TÉNYLEG véres volt - aztán rájöttem, mi a helyzet, előszedtem a szekrényből egy tampont, és a megfelelő intézkedések és hálóingcsere és ágyneműcsere után nyugodtan ("nyugodtan") aludtam tovább.

Furcsa egy éjszaka volt.