2013. szeptember 15., vasárnap

Gyógyvarázsló

Október végén, amikor már mindenkinek fel kellett volna ébrednie a szeptemberi szendergésből, Anyával ellátogattunk egy budapesti hajklinikára.
- Maga stresszel? - kérdezte az immár szokásos kérdést a hölgy, aki nem mutatkozott be (és a leleteire sem írta rá a nevét, szóval azóta sem tudom, hogy hívják). Elmondtam, mi a bajom, mióta hullik a hajam, mit mondtak eddig.
- Trichológus látta már az esetet? - kérdezte, de fogalmam sem volt, mi az a trichológus. - Hajgyógyász. Egy olyannal sem ártana megnézetned.
Mielőtt elmerenghettem volna, hogy ezek szerint ő nem ilyen szakorvos, vizsgálgatni kezdte meggyötört kobakomat, innen is, onnan is kicsippentve egy-két hajszálat. Elővett egy furcsa kis kézi mikroszkópot, és egyesével végig ment mint a tizenöt kitépett hajszálon.
- Látod, ez szegény milyen ványadt? a hajhagymának sokkal vastagabbnak kellene lennie, teljesen elcsökevényesedett, összetekeredett, és elhalt. Feladta a harcot, látod? - Minden egyes szálnál ugyan ezt mondta, kicsit más szavakkal, egyre nagyobb beleéléssel. - A hajad nem konkrétan hullik, egyszerűen nem nőnek új szálak a régiek helyett. Mintha a hajhagymáid megelégelték volna a dolgot, mintha felmondtak volna a munkahelyükön. A felmondási időt még letöltik, de új feladatot nem vállalnak, ez itt a nagy baj.
Egyre reménytelenebbnek éreztem a helyzetem. Olyan volt, mintha nem is a hajamról, hanem rólam beszélne, én lennék a felszín alatt elrohadva, én mondtam volna, hogy kiszállok a buliból, hogy oké, amit csinálok, még megteszem, de köszönjetek el, mert elég volt. Mert feladom.
A tizenvalahányadik szálnál jártunk, amikor majdnem sírva fakadtam, csak az ijedtség tartott vissza, mert a falként funkcionáló függöny mögül kiabálás hallatszott.
- Úristen, mi van a számítógéppel?!
- Halkabban, Katika, kuncsafttal vagyok! - szólt vissza a kezelőm.
- Jó, de a rendszer... az egész rendszer elszállt! Még azt sem tudom megnézni, ki volt előjegyezve hatra... tiszta kék halál...
- Látják, a modern technológia mennyi stresszt okoz? - mentette meg egy huszárvágással a helyzetet a gyógyász, majd rátért a kezelés lehetséges módjaira, miközben Katika tovább szitkozódott a háttérben.
- Maga savas, ez az első és legfontosabb, amit megállapíthatunk, ez minden problémájának a gyökere. Itt ez az étrend - és mint egy bűvész, húzta elő a fiókjából a papírlapokat -, ami egészen biztosan segíteni fog, hiszen a problémája hormonális. Aztán itt van néhány hasznos táplálékkiegészítő, úgy mint omega három, hat, kilenc, és mindenféle prímszámok (a hat és a kilenc nem is prímszámok - gondoltam), vas, folsav, azzal csak óvatosan, mert savasít, D-vitamin, C-vitamin, merthogy az étrend alapján cukrot nem szabad enni, Schüssler-só, lúgosításra, és segíti a hajnövekedést, ebből háromfélét adhatok...
És sorolta, sorolta a végtelenségig. Összeadva pont annyiba fognak kerülni, mint a jogsi - futott át az agyamon, és belepillantottam az étrendbe.
Lúgosító étrend tápanyaghiány megszüntetésére - állt a fejlécen, cirádás betűkkel nyomtatva.
Összefoglalva: minimális szénhidrát, minimális olaj, vagy zsír (olajat tablettában kell szedni). Nulla tejtermék, kalciumot tablettában kell szedni. Csak fehér hús, a vörös húsban található vasat tablettában kell szedni. Semmi cukor, és hogy ne fáradjon el túlságosan a szervezet a cukormegvonástól, minél kevesebb mozgás - a mozgás úgyis savasít, és egészségtelen, nem? NEM?!

Ott szakadt el a cérna. Egészségtelen a mozgás? Szedjek egy rakás gyógyszert (nem, nem gyógyszer, étrendkiegészítő! - mintha nem ugyan az gyártaná...), és cserébe ne egyek egy rakás dolgot? Ne egyek csokit? Ne egyek sajtot? Nem ihatok sört? SÖRT, az isten szerelmére! Olyan ez, mint egy durva fogyókúra, ami a háta közepére sem hiányzik az alig ötven kilós jómagamnak, tizenhét évesen még jócskán növésben vagyok, és... és... nem ihatok kakaót? 
- A rohadt életbe, ez megrázott! - kiáltotta Katika a szomszéd irodából, a kézi mikroszkóp hangosan pittyegni kezdett, majd büdös, kék füst csapott ki belőle.
- Mi a fene van? - kiáltotta ezúttal egy férfihang, valahonnan az épületből. - Ez az ingadozás kikészíti az elektromos akupunktúragépemet!
- Ez egy régi bérház - magyarázta a kezelőm, ahogy kifelé tessékelt minket. - Előfordulnak áramingadozások, és nem ártana a kislány környezetében is megnézetni az elektromos készülékeket, hallottam már áramallergiáról. Jómagam ugyan még nem kezeltem, de elvileg lehetséges. És tizenkét hét múlva várom önöket kontrollra!
Azzal becsapta mögöttünk az ajtót, és talán csak képzeltem, hogy Katika még mindig szitkozódott.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése