2013. augusztus 28., szerda

A vér átka - 3. rész

Elmentem a vérvételre, ahova beutalt a nőgyógyász, aztán menetrend szerint, két hét múlva mentem az eredményért, és visszavittem Adélnak, a háziorvosomnak. Együtt néztük át a leleteket.
- Tényleg lehetséges, hogy androgén hormonzavarról van szó, és ki is mutatná ez a teszt, de nézd csak: a leleteden az áll, hogy az androgén hormon szintjét technikai okok miatt nem vizsgálták.
Csak kicsit voltam  ideges, elvégre hónapok óta szoptam a vérvételek miatt, és most, végre a célegyenesben voltam (legalábbis naivan úgy gondoltam), erre elrontják nekem az egészet. Szerencsére így, hogy nem miattam kell még egy vérvétel, megcsinálták soron kívül - ami azt jelenti, hogy nem fél órát kellett sorba állnom, csak tíz percet.
Így végigjártam megint, nőgyógyász (ezúttal nőnemű), beutaló, vérvétel, két hét várakozási idő, elmenni a leletért, vissza Adélhoz.
- Negatív! - mondta Adél mosolyogva, és én megnyugodtam.

Nem kellett volna. Most hogy mindent kizártunk, mégis mi lehet a kopaszodás oka? Egyre jobban látszott, egyre többet kellett mókolnom reggelente a frizurámmal, hogy nem piszkáljanak az iskolában. Valami oka volt, kellett, hogy legyen, de... még fogalmunk sem volt, hogy mi. 

Sampondíler

Július volt, amikor Anya elvitt egy bioboltba, ahol aznap egy ingyenes hajvizsgálatot tartottak. A hölgy nagyon sokáig nyomkodta, masszírozta, de főleg nézte a kobakomat, majd feltette körülbelül ugyan azokat a kérdéseket, mint a háziorvosom: milyen gyógyszert szedek, mire vagyok allergiás, mennyire vagyok stresszes.
Aztán Anyától kérdezte, volt-e már kopaszodás a családban, de ő azt felelte, hogy nem tudja.
- Lehetséges, hogy androgén alopécia, ami... öhm... a legdurvább, na, mert visszafordíthatatlan. Harminc éves korodra minden hajad ki fog hullani, mert ez egy hormonális zavar. Csináltathatsz hormontesztet, de biztos, hogy ezt fogja kihozni. De szerencsére, csak nálunk, lehet kapni direkt erre kifejlesztett koffeines hajsampont, csak ma 6990 forintért...
Aztán hazamentünk.
(A lényeg, hogy az ANDROGÉN ALOPÉCIA kifejezést megjegyeztem.)

Nőorvos

*************
Erről is akartam írni valamit, de...
Megszereztem a beutalót.
Aztán szereztem egy olyan nőgyógyászt, aki nem hímnemű.
*************
O
+

A vér átka - 2. rész

Két héttel később elmentem az első vérvétel eredményéért. Fél órát álltam sorba, aztán nyújtottam a vonalkódot az ügyintézőnek.
- Hogy néz ez ki? - morogta. Tény és való, hogy a vonalkód kicsit megkopott a két hét alatt, amíg a tárcámban hordtam, hogy el ne vesszen, de tökéletesen olvasható volt.
- Ahogy nyomtatták - feleltem, még akkor is, ha ez kicsit szemtelen volt.
- Pofátlan fiatalság - morogta a nő. - Mit gondolnak, hát mi az én munkám?!
Majd ahelyett, ahogy a tisztességtudó páciensek esetében, a vonalkódolvasó lézer elé tartotta volna a cetlimet, hősies erőfeszítések közepette begépelte azt a 12 darab számot, ami engem jelentett. Örök hála, hogy ezt megtette értem!
A két oldalasra rúgó lelettel visszakullogtam a háziorvosomhoz. Mint mindig, megkérdezte, hogy érzem magam, meséltem neki egy kicsit az iskoláról, és csak aztán tért a lényegre.
- A leletekben minden normális, ezek szerint a tápanyaghiányt kizárhatjuk. A következő lépés a hormonvizsgálat, de én azt nem írhatom fel neked. Az lenne a legegyszerűbb, ha elmennél a nőgyógyászodhoz, és vele íratnál beutalót.
Elhatároztam hát, hogy így fogok tenni.

A vér átka 1. (semmi okkult, csak vérvételeim rövid története, első rész)

Szóval, beutalóim hívó szavát követve elmentem vérvételre.
A laborban fél órát álltam sorba, ami nem is volt sok, és az is csak kicsit zavart, hogy a sok nyugdíjas néni-bácsi úgy bámult rám, mintha még soha nem láttak volna fiatal, kopaszodó lányt hajnali hétkor a labor előtt sorba állni... bár, ki tudja, lehet, hogy még tényleg nem láttak.
Kaptam egy vonalkódot, és mint ahogy a süketnémákat tanítják beszélni, az ügyintéző nővér megkocogtatta a kódot
"Ez maga - mondta. - Ezzel jöhet az eredményért két hét múlva"
Amikor behívtak, felraktak egy szorítót a könyökhajlatom fölé. A nővérke, egy mosolygós, ötven körüli néni bátorított, hogy csak egy pillanat, nem is fogok érezni semmit, nézzek ki az ablakon, a zuhogó esőbe - és mire a monológja végére ért, már három ampullányi vért le is vett. Észre sem vettem, amikor megszúrt, és ezért nagyon hálás voltam. Nem mintha féltem volna a tűktől... dehogy is. Mindenesetre nem számoltam meg, hány kis üvegcsét töltött meg a véremmel.
Háromnegyed nyolckor végeztem a kórházban, de nem volt buszom, úgyhogy megpróbáltam futva odaérni az első órámra.
Pár perc híján sikerült, már tartott az óra, de nem régóta. Beléptem a terembe, megpróbáltam valami mentegetőzés félét rebegni az osztályfőnököm felé, nyújtottam neki az igazolásomat... láttam, ahogy kitágulnak a szemei, mondott valamit, de nem hallottam... és sötétség.
Szeretek elájulni. Olyan, mint azokban az emós dalszövegekben, az örök sötétség, ami úgy zuhog, mint egy vízesés, alá állsz, átjárja a szíved, folyik az ereidben, és elringat - csak itt a végén fel is ébredsz.
A vérvétel miatt annyira leesett a vércukrom, meg persze a rohanástól, hogy olyan hatásos belépőt produkáltam, hogy arra a napra haza is küldtek.

Az iskolaorvos adott fél csomag szőlőcukrot is, de csak egy szemet ettem meg, a többit eldugtam a párnám alá.

Tisztelt Háziorvos!

Ez év májusában történt, hogy elmentünk a háziorvosomhoz, hogy ajánljon valamit a hajhullásom ellen (még nem öltött elkeserítő méreteket, de egy-két megjegyzést már kaptam rá).
- Szed valamilyen gyógyszert?
- Nem.
- Fogamzásgátlót?
- Nem.
- Allergiás valamire?
- Nem.
- Nagy nyomás alatt él?
- Nyomás alatt?
Akkor elmeséltem, hogy az iskolában év vége van, és nagyon hajtani kell, mert németből és biológiából is hármasra állok, és egy elit iskolában ez nem túl jó arány. Elmeséltem, hogy a helyet, ahova járok, versenyistállóként szokták emlegetni, mert a legtöbb megyei tanulmányi versenyt a mi diákjaink nyerik meg, az országosakon a harmadik hely a minimum, nagy arányban jutnak be a kemény, jónevű egyetemekre, a tanulók fele kitűnő, nem ritka a tiszta ötös érettségi, és az utóbbi pár évben csak mi tudtunk száz százalékos érettségit produkálni - és az eredmények szintentartása az alapelvárás.
Elmeséltem továbbá, hogy az osztálytársaim rendszeresen csúfolnak, nem mindig a hajam miatt ugyan. Elmeséltem, hogy az mp4-emet elvették, és kidobták az iskola előtti útra, és átment rajta egy autó.
Elmeséltem azt is, hogy Anyáék nem olyan régen, egy éve váltak el.
- Nem hiszem, hogy nyomás alatt élek.
- Rendben, akkor először is csinálni kell egy teljes góckutatást, adok is beutalókat. Addig is csak azt mondhatom, hogy próbálj lazább lenni, és Viola... járj vissza kontrollra, jó? Mondjuk két hetente. Itt a névjegyem is, ha valami baj lenne.

Dr. Szabó Adél
Családorvosi Betéti Társaság
8000, Székesfehérvár, Batthyány u. 12.
Tel: (22)5**-***

A kezdetek

Boldogság volt, melegség volt, karácsony volt, Anyától szépségvitamint kaptam, halat ettünk, aztán elmentünk a nagymamámhoz, ahol ilyenkor összegyűlt a család apraja-nagyja, olyan távoli rokonok, akiket emberemlékezet óta nem láttunk (az emlékezetem többnyire nem nyúlt túl az előző éven).
Akkor és ott, egy másodnagynéném jegyezi meg, hogy hát a hajamat hol hagytam? Szerinte feltűnően megritkult a hajam ahhoz képest, amilyen kisebb koromban volt; "egy kezemmel nem is tudtam átérni" - és közben mutatja a kezével, mekkora lehetett a copfom. Majd amikor arra terelődik a beszélgetés, mennyivel aranyosabb voltam akkor, amikor nem hordtam ennyi fekete ruhát, már senkit nem érdekel a hajam.
Két éve történt, hogy egy rosszul sikerült korcsolyázás után bevittek a sürgősségire, mert eltört az orrom. Egy műtét kellett, hogy helyre tegyenek, amihez ugye altattak is.
Az altatószerre mindig is rosszul reagáltam, utána napokig hánytam, le is fogytam emiatt pár kilót. A legijesztőbb azonban az volt, hogy csomókban kezdett hullani a hajam - ha átfuttattam benne az ujjaimat, annyi szál jött ki, mint ha egy hete nem fésülködtem volna. De ez szerencsére elmúlt egy hét múlva, Anya szerint csak az okozta, hogy hánytam, és nem ettem annyit, amennyit kellett volna.
Azután kezdtek a suliban először csúfolni, hogy fejtetőn ritkul a hajam. Eléggé magam alatt voltam, de utána néztem, és egy csomó helyen azt írták, hogy ez teljesen természetes tinédzserkorban, úgyhogy megnyugodtam, és oldalra fésülve kezdtem hordani. Egészen jól néztem ki, bár egy kicsit a szemembe lógott, de nem volt vészes. 
Minden szép volt.

Első!

Első vagyok, amennyire tudom. Első gyerek, osztályelső, első az utolsók közt. Elértem a kritikus kort, és ahogy egy halom urán is végzetes dolgokra képes, ha eléri a kritikus tömeget, és is robbanok... hamarosan. De addig akár el is mondhatnék egy történetet.
Az első pár bejegyzésben gyorsan vázolom, mi folyik itt, de utána csak akkor írok, ha történik valami érdekes, jó? Megegyeztünk?
Akkor kezdhetjük.
Kéri Viola vagyok, tizedikes gimnazista. Szerintem tök átlagos vagyok, úgyhogy a "szeretek zenét hallgatni"-típusú bemutatkozást hanyagoljuk is. Sok Stephen King regényt olvasok, Székesfehérváron élek, és... oké, több hirtelen nem jut eszembe.
Jajj, majdnem kihagytam a legfontosabbat: hullik a hajam.
És most, mint a National Geographic dokumentumfilmjeiben, jelentsem ki, hogy "ez az én történetem"?
Vagy, mint a horrorregényekben, suttogjam, hogy kövess oda, a sarkon túlra, ahol már elég sötét van, hogy elmondhassam az én kísértethistóriámat?