2013. december 11., szerda

A Vihar

Ma irodalomórán a Vihart vettük Shakespeare-től, és kérlek, ne röhögj ki, mert Dia egész nap mást se csinált.
Aki nem ismeri a darabot, annak elmondom, hogy egy varázslóról szól, aki viharokat tud kavarni, és ezzel akarja legyőzni az ellenfelét, aki letaszította őt Milánó, vagy Velence, vagy Firenze (vagy valamelyik olasz város) trónjáról, és minden vágya, hogy a lánya uralkodjon. Aztán amikor látja, hogy milyen gyökér a király, megbocsát neki (nonszensz!), és hozzáadja a lányát a pasas fiához. Kap ugyan egy ígéretet, hogy újra ő lehet a király, de ki hisz még az embereknek?
Dia nagyon élvezte az órát, folyton suttogva magyarázta, mennyire hasonlítok a varázslóra. Ugyan igazat adtam neki, de ez engem egyáltalán nem lelkesített.
Először is, a varázslót egy szigetre száműzték, és ez nagyjából stimmelt; gyakran képzeltem úgy el magam, mintha egy képzeletbeli szigeten élnék, egyedül, mint egy remete, és a többiek csak azért nem barátkoznak velem, mert nem tudnak úszni.
Csak hogy a varázslónak jót tett a száműzetés, élvezte, megértette a világot, megtanult megbocsátani, meg egy csomó nyálas, filozofikus dolgot, én viszont semmi ilyesmit nem érzek, sőt! Ha én lettem volna a varázsló helyében, nem bajlódtam volna a hajótöréssel (ugyanis a király egy hajótörés miatt került a varázsló szigetére), illúziókkal és szellemekkel (bár Dia egészen olyan, mint az Ariel nevű szellem), elég lett volna néhány jól irányzott villámcsapás, és minden meg van oldva.
Másodszor pedig, a nagy családi, teletubbies-öleléses, összeborulós, jó útra térős végkifejlet után minden gonosz bocsánatot kér (hihetetlen), a varázsló pedig lemond a varázserejéről.
Micsoda égbekiáltó marhaság! Hogyan akarhat valaki megszabadulni ettől a hatalomtól? A hatalomtól, hogy változtasson? Hogy jobbá tegye a világot, vagy akár csak a saját kis világát?
Emlékeztek, mennyire féltem az elején? A szobámból sem mertem kimenni, de mostanra felfogtam, mi a dolgom.

Nyughatatlan vagyok, hánykolódó, szédült és zaklatott, de már egy cseppet sem céltalan.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése