Csakapéntek

Pénteken hajnalban vérvételre mentem, ami szinte teljesen megszokott dolog volt, azonban aznap a nővérke valamiért úgy gondolta, hogy megméri a vérnyomásomat is.
- Úristen, ha nem láttam volna, hogy a saját lábadon jössz be a rendelőbe, nem hinném el, hogy élsz! - mondta a hölgy az értékeket látva. Mentegetőztem, hogy csak elfelejtettem reggelizni, de lényegtelen volt - így is, úgy is levettek három ampullányi vért.

Ezúttal nem siettem vissza a suliba, az első óráról le is maradtam.
- Lógós - közölte Dia, amikor végre beértem a terembe, a második óra közepén.
A második szünetben folytatódott az avatás, igazából már az első szünetben volt műsor, de ugye arról lemaradtam. (Tudni kell ugyanis, hogy az iskolánkban hagyomány, hogy az elsősök egy tizenöt perces műsorral készülnek az avatás napjára, amit az iskola királyi méretű aulájában adnak elő. Az aula tökéletes kör alakú színpadként funkcionál, körben fából készült padokkal. Hatalmas méretei miatt a sulidiszkók helyszínéül is mindig az aula szolgált.)
A második műsorhoz azonban időben érkeztünk, és a tanárnő is pár perccel hamarabb elengedett minket, így még helyet keresni is volt időnk.
Be is vackoltam magam a körszínpad egyik oszlopának tövébe, a keverőpult tőszomszédságába. Hamarosan Dia is lehuppant mellém, és a pénteki nap legfurcsább beszélgetésébe kezdett bele.
- Neked nincs tömegiszonyod?
- De, ráfoghatjuk - feleltem.
- Akkor miért ültél a hangtechnika mellé? - kérdezte, és olyan képet vágott, mint az óvodások szoktak, amikor van egy titkod, és tudják, hogy van egy titkod, de nem akarják elmondani, hogy tudják.
- Mindenhol tömeg lesz, nem? - mondtam értetlenkedve. És igazam is volt, már csak pillanatok voltak vissza a kicsengetésig, és már a fél iskola a körszínpad körül tolongott.
- Persze, de nem akarjuk tönkretenni a hangtechnikát, nem igaz? - nevetett cinkosan, majd felrántott a padról, és elkísért a körszínpad átellenes oldalára, minél messzebb a keverőpulttól.

EZT érti valaki?! O___o

Az utolsó óra előtt megint le kellett lépnem, mert a háziorvos csak akkorra tudott időpontot adni nekem.
- Lógós! - mondta Dia, miközben kikísért az iskola kapujához. - Ugye tudod, hogy a szombati buliról még orvosi igazolással sem hiányozhatsz? Csak a halotti bizonyítványt fogadom el mentségnek!
- Az is lesz nemsokára - sóhajtottam, mire Dia szelíden a vállamba boxolt.
- Tökkelütött - közölte.

Mellékinformáció: Péntek este volt egy sulibuli a gimimben, de nem mentem el. Nem éreztem szükségét önként abba a ritmusra lüktető tömegbe vetni magam. És egyébként is, elég lesz nekem a ma esti buli!
Mert ma este buli Diánál!!!