Folytatás

Sajnos csak most, a csütörtöki informatikaórámon tudom folytatni, ha a tanár le nem fülel, hogy mást csinálok, mint a feladat.
Kedd este legnagyobb meglepetésemre Bence, Dia öccse is ott fogadott Dia lakásában, nem csak a barátnőm és Levi.
- Te mit keresel itt? - mordultam rá a kis görcsre.
- Itt lakom, tökfej. Amúgy meg, szerintem érdekel a.... a... tudod, na.
Nem, nem tudtam,. nem is akartam tudni, úgyhogy amilyen gyorsan csak lehetett, bevonultam Dia szobájába, de Bencét nem tudtam lerázni.
Dia a nyakamba ugrott, megölelt, és érzetem, hogy örül, hogy lát - bárcsak ez fordítva is igaz lett volna.
- Mire fel a kupaktanács? - morogtam, ahogy lehuppantam az ágyra Levi mellé. Dia a puha forgósszékében ült, Bence a földön.
- Csak tudni akartuk, minden rendben van-e veled.
- A hajammal? - kérdeztem vissza naivan.
- Tudjuk, hogy tudod, mire gondolunk.
- Hát, gondolatolvasó éppen nem vagyok...
- Kár - morogta Bence.
- Ti teljesen megbuggyantatok? - fakadtam ki, de nem értem el vele semmit.
- Csak segíteni akarunk - mondta Levi.
- Figyelj, Viola, meg kell értened! - vette át a szót Dia. Már nagyon régóta felfigyeltem a furcsaságaidra... úgy értem... mármint egy pillanatra se értsd úgy, hogy bárki is hibáztatna bármiért, egyszerűen észrevettem dolgokat, amik lehet, hogy egyeseket aggasztanának, persze engem nem, de én jobban szeretném, ha...
- Te félsz? - böktem ki. meglepetten, mire elhallgatott, és lesütötte a szemét. Ti komolyan féltek tőlem , ugye? Ha ennyire féltek, miért nem hagytok végre békén?!
- Mert ez nem így megy! Látom, hogy bajod van, hogy bajba kerültél, és amíg a barátod vagyok, segítek, szeretnélek kihúzni belőle, mert te is megtennéd értem.
Ó, de megható monológ.
- És ezen mégis hogy akarsz segíteni?
- Akárhogy.
- Van egyáltalán fogalmatok róla, milyen komoly dolog folyik itt? - buggyant ki belőlem. Nem akartam beszélni róla, de többé nem tudtam visszafogni magam. - A laptopomat egy hete nem dugtam be a konnektorba, mégis mindig töltve van az aksija. Ha esőben sétálok, az esőcseppek íveket húznak hozzám. Tegnap este az egész Palotavárosi lakótelepet sötétbe borítottam, mert kisütöttem egy trafót a panelok mögött! El tudjátok képzelni, milyen veszélyes lehet ez?
- Nem tudjuk elképzelni - mondta Levi. - De ez nem is akadály.
Túlságosan meghatódtam ahhoz, hogy visszaszóljak neki. Szipogni kezdtem, és úgy éreztem, mintha a szívem ki akarna dagadni a mellkasomból.
Dia látta, hogy sírni fogok, úgyhogy felém hajolt, hogy megöleljen. Éreztem, és hallottam is, ahogy szikrák pattannak közöttünk, mintha órákig gumitalpú cipőben mászkáltunk volna a linóleumpadlón - de ez nem tántorította el. Megölelt, én pedig zokogtam, részen a többnapos hallgatástól, részben mert féltem, hogy fájdalmat okozok Diának.
Akkor Bence kezét éreztem a vállamon, Levi sután a kezem után nyúlt, és bár egy-egy szikra mindkettőjüket megcsípte, még össze sem rezzentek.
Lassan kezdtem megnyugodni.
- Megint bedugtad a hajvasalót a hősugárzó mellé?! - hallatszott Dia anyjának kizökkentő kérdése a szomszéd szobából.
- Igen - kiáltotta Dia. Falazott nekem.