Schüssler-show

Kedden csak egy említésre méltó dolog történt velem, egy rövid beszélgetés Levivel az ebédlőben.
- Te azt most komolyan megeszed? - kérdezte az étrendkiegészítőimre bökve.
- Muszáj, felírta az orvos...
- A természetgyógyász, nem?
- De, az.
- És mi van benne?
- Nemtom... - feleltem, majd magamhoz húztam az egyik Schüssler-só dobozát, Levi pedig a másikat.
Egy szót sem értettem belőle, mert minden németül vagy latinul volt (a cuccot ugyanis németországból hozatta Anyám, mert Magyarországon nem lehet kapni). Szerencsére azonban Levi emelt óraszámban tanult bioszt és kémiát, és valamennyire németül is tudott.
- Kartoffelstärke azt jelenti, hogy krumplikeményítő - kezdte, én pedig nem szóltam közbe, hogy elvileg se krumplit, se keményítőt nem ehetnék, mert tiltja az étrend. - Milchzucker...
- Tejcukor - mondtam, mert ezt a szót a szembetűnően foghíjas némettudásommal is felismertem. - Tejet éppen azért nem ihatok, mert tejcukor van benne.
- Natrium Phosphoricum... nézzük csak... - dünnyögte. - Az magyarul Nátrium-foszfát. Nem ugrik be fejből, de várj egy kicsit...
Előhúzta a mobilját a zsebéből, ami gondolom automatikusan csatlakozott az iskola wi-fijére, és pillanatok múlva már tolta is az orrom alá a Wikipédia cikkét.


" Vízben igen jól oldódik, bázikus oldatot hoz létre, tehát oldja a alumíniumot. Zsíroldószerként széles körben alkalmazzák. Élelmiszerekben savanyúságot-szabályozó anyagként, emulgeálószerként, valamint térfogatnövelőként használják. Élelmiszeripari alkalmazásakor E339 néven használják. Régebben háztartási tisztítószerekben alkalmazták, de mivel a természetes vizekbe jutó foszfát tartalmú tisztítószerek erős algásodástokoztak, ezért ezt a felhasználási módot az 1970-es évek óta nem alkalmazzák."
(itt a cikk is, ha érdekel valakit: http://hu.wikipedia.org/wiki/N%C3%A1trium-foszf%C3%A1t)

- Mosószert szedek?! - kérdeztem hüledezve.
- Mosószert és tejcukrot.
Egy darabig nagyon komolyan bámultuk hol a cikket, hol egymást, de aztán összenéztünk, és kirobbant belőlünk a nevetés.
És tényleg mosószert eszek! És Anya tényleg kilencezer forintot fizetett három gyógyszeresüvegnyi mosószerért!
Viccnek jó lenne, a baj csak az, hogy ez komoly.

Levivel ebéd után kisétáltunk a városi tó partjára, mondjuk nem kellett messze mennünk, mert a sulit pont emellé építették. A telójáról az American idiot szólt, ami meglepően jól illett a szituációhoz.
Billie Joe ugyanis azt üvölti, hogy nem akar egy amcsi hülye lenni, akit a média irányít, és hogy a hülyéket mindig meg tudja szólítani a paranoiás információk kora, vagy valami ilyesmi... nem vagyok túl jó fordításban, de tökéletesen kihallom a szöveget.
És ott a pont, hogy mi a bizonyíték arra, hogy nem csak pár paranoiás ember szerint rossz a tej? Mi a biztosíték arra, hogy ez nem csak egy propaganda, hogy a népek vegyék inkább a drágább "bio"-kajákat, és a mégdrágább étrendkiegészítőket, amik csak mosószerből vannak, hogy aztán megbetegedjenek a mosószertől, és mégtöbb étrendkiegészítőt vegyenek? Közben pedig majd szidják a multikat, meg a gyógyszercégeket, és boldogan eszegetik tovább a Tescoban kapható bio-Q10-vitamint, és a kibaszott mosószert!

Én nem leszek hülye, nekem nem egy egeszsegeselet.blogspot.com fogja megmondani, hogy mit egyek!
Pláne nem mosóport, fuckthat...
Amikor rendesen kidühöngtük magunkat a csodatablettáim mosóporsága fölött, elővettem azt a kis gyógyszertartó dobozt, amiről már mutattam képet korábban is, és az egész tartalmát beleszórtam a városi tóba, majd utánuk hajítottam a maradék két beutalót is.